Elena Ferrante- A felnőttek hazug élete
Mert bármilyen rondák, rossz félék, ostobák legyünk is, morfondíroztam, egyetlen dolog számít, márpedig az, hogy képesek vagyunk-e szerelmet ébreszteni valakiben. Ma Elena Ferrante nem rég megjelent könyvéről fogok írni, amely számomra jobban tetszett a Nápolyi regények sorozatánál. A felnőttek hazug élete őszintén, szókimondóan, valamint nagyon realisztikusan mutatja be, hogy milyen az, amikor széthúz vagy éppen szétesik egy család. A történetet Giovanna szemszögéből ismerhetjük meg, aki még tinédzser és keresi önmagát. Az “állóvizet” és egyben az eseménysorozatot egyetlen egy mondtat indítja be, ami a következő: “ Tisztára olyan a pofája, mint Vittoriának!”. A főhősünk Giovanna ettől a mondattól kezdve hatalmas utat jár be, a gyermeki ártatlanságból kilépve fokozatosan átlép a képmutató, kaotikus felnőttek világába, mindezt azért, hogy megtalálja önmagát. A mű Giovanna útja közben bemutatja az emberi esendőséget, kicsinyességet, a különböző súlyosságú bűneinket, amelyet mindenáron