Elena Ferrante- A felnőttek hazug élete

 Mert bármilyen rondák, rossz félék, ostobák legyünk is, morfondíroztam, egyetlen dolog számít, márpedig az, hogy képesek vagyunk-e szerelmet ébreszteni valakiben.

Ma Elena Ferrante nem rég megjelent könyvéről fogok írni, amely számomra jobban tetszett a Nápolyi regények sorozatánál.


A felnőttek hazug élete őszintén, szókimondóan, valamint nagyon realisztikusan mutatja be, hogy milyen az, amikor széthúz vagy éppen szétesik egy család. A történetet Giovanna szemszögéből ismerhetjük meg, aki még tinédzser és keresi önmagát. Az “állóvizet”  és egyben az eseménysorozatot egyetlen egy mondtat indítja be, ami a következő: “ Tisztára olyan a pofája, mint Vittoriának!”. A főhősünk Giovanna ettől a mondattól kezdve hatalmas utat jár be, a gyermeki ártatlanságból kilépve fokozatosan átlép a képmutató, kaotikus felnőttek világába, mindezt azért, hogy megtalálja önmagát. A mű Giovanna útja  közben bemutatja az emberi esendőséget, kicsinyességet, a különböző súlyosságú bűneinket, amelyet mindenáron el akarunk vagy el is titkolunk a világ elől. Mindezt Ferrante egy nyers, leleplező stílusú kötetbe sűrítette, ami nagyon nagyon tetszett!

További idézetek a könyvből: 
Hazugság hazugság hátán. A felnőttek tiltólistára teszik, ha rólunk, gyerekekről van szó, ők azonban úton-útfélen hazudoznak. 

... az ember nem képes egyedül megmenteni magát...

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Puszi, B!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Péntek Tünde - Csak még egy perc

Vi Keeland - A játszma

L. J. Shen - a szélhámos (bostoni bikák 4.)