Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

Sziasztok!

"S ha bánatból termettem, íme az öröm! S ha haragból termettem íme, a béke."

Közelebbi kép a könyvről:

Tartalom:

1785 szeptemberében egy este türelmetlen kopogtatás hallatszik Jonah Hancock, a kereskedő ajtaján. Egyik hajóskapitánya toporog a küszöbön, miután eladta Jonah hajóját egy hableányért.

A hír végigsöpör a dokkokon, kávéházakon, szalonokon és bordélyokon, minden áldott lélek Mr. Hancock csodálatos teremtményét akarja látni. A hableány érkezése kizökkenti a kereskedőt a hétköznapok világából, és a legelőkelőbb körökbe kínál számára belépőt. Így ismerkedik meg egy pazar estélyen Angelica Neallel, a neves kurtizánnal, s egyben a legvonzóbb asszonnyal, akit valaha látott... A találkozásuk mindkettőjük életét veszedelmes, új vizekre sodorja. Vajon képesek lesznek-e megküzdeni a sellőknek tulajdonított, pusztító erők hatalmával?

Véleményem ( spoilert tartalmazhat!): 

A történet a 18. századi nyüzsgő Londonban játszódik, amely dúskál a szenvedélyben, a megszállottságban és az álmokban. A történet cselekménye rendkívül fordulatos, amely helyenként vicces, megható, szomorkás vagy izgalmas. A szereplők rendkívül egyediek. A két főszereplő Mr. Hancock, a jómódú özvegy kereskedő és Angelica Neal, a pártfogó nélkül maradt  híres kurtizán. E két fél oly különböző, de mégis összesodorja őket London új kuriózuma, a hableány. A két főszereplő szemszögéből láthatjuk a történéseket, amik fejezetenként váltakoznak, de ezek közé be- becsúsznak  a hableány gondolatai. A könyv maga 3 részből áll és egy epilógus fejezetből. A kezdeti kétes viszonyok a mű végére  rendeződnek és egy boldog végkifejletet kapunk. Tehát Angelica-nak  lesz új pártfogója Mr. Hancock személyében és Mr. Hancock-nak lesz új felesége, akit maga Angelica testesít meg. A mű igazán szívet melengető és csodálatos. A könyv borítója is  meseszép!

Összességében: 

Egyszerűen zseniális csavarok vannak benne! Imádtam olvasni és alig vártam a végkifejletet, ami aztán tényleg lenyűgözött! Dinamikus, letehetetlen és izgalmas. És milyen vicces. hogy a mű végén jövünk rá, hogy orrunknál fogva vezetett a szerző, hiszen nem is volt hableány( bocs, ha lelőttem a poént!) . 

Idézetek/ részletek:

"Ugyanis a hableányok a legtermészetellenesebb lények, és a szívük nem ismeri a szeretetet."

"A tanulás és a tudás egy, parány vagyok, s mindahányan annyi vagyunk, amennyi helyünk van."

"A mi lélegzetünk ritmusára dagad és apad a tenger egy koromsötét éjszakán, fodrain ringatva a holdfényt. Fehéren habzó tajték vagyunk, neki csattanunk a szikláknak és szétoszlunk. Mi vagyunk a visszavonuló tenger hosszú, sós sziszegése. Jöttünkre fölugrálnak a kavicsok, átfordulnak a kövek. Mi vagyunk a lebegve burjánzó lilás hínár. Síkosan és fehéren elfekszünk. Húzzuk, húzzuk és lerántjuk a testeket."

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Puszi!