Madeline Miller: Akhilleusz dala

"Olyanok voltunk, mint az istenek a világ születésének hajnalán, és örömünk olyan ragyogással vett körül minket, hogy egymáson kívül egyebet nem láttunk."

Mindig is rajongtam a görög mitológiákért, istenekért és a kultúrájukért. Sok mitológiáról tanulhattunk, olvashattunk vagy éppen filmes változatát láthattuk, de van egy favorit, hát nekem Ő.

Borítóról pár szó:

Egyszerűen gyönyörű. Letisztult, egyszerű és mégis méltó egy félistenhez. Valamint a fekete és az arany pompásan simul egymáshoz, mindezzel szépen kiemelve a pajzsot.

Tartalom:

Gyönyörű történet istenekről és istennőkről, királyokról és királynőkről, halhatatlanságról és az emberi szívről.

A fiatal Patroklosz királyok sarja, mégis száműzik otthonából, amikor akaratlanul egy fiú halálát okozza. Az ifjú a híres-neves hős, Péleusz király udvarába kerül, ahol együtt nevelkedik a király fiával, Akhilleusszal. Az aranyszőke hajú herceg már gyermekként is erős, gyors és vonzó - ellenállhatatlan mindazok számára, akik találkoznak vele. Arra rendeltetett, hogy egy napon ő legyen a legkiválóbb görög. Patroklosz és Akhilleusz nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis különleges, eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük.
Amikor Parisz, a trójai királyfi elrabolja a gyönyörű Helenét Spártából, Hellász minden hősét harcba szólítják a trójaiak ellen. Akhilleusz nem tud ellenállni az istenek által neki ígért dicsőség és hírnév csábításának, így csatlakozik a görög seregekhez. Patroklosz pedig félelem és a barátja iránt érzett szeretet között őrlődve követi őt Trója falai alá, noha tudja, a sors szörnyű áldozatot követel majd mindkettőjüktől...

Véleményem(SPOILERT TARTALMAZHAT!):

Nagyon tetszik a könyv és a történet is. Külön tetszik, hogy a szerző egy gördülékeny kortárs műbe foglalja bele az epikus eseményeket. A történetet Patroklosz szemszögéből láthatjuk, aki egészen gyermekkorától kezdve meséli a történetet egészen a mű végéig( még halála után is). Elmeséli a gyermekkorát, hogyan élt és, hogy miért száműzte az apja Péleusz udvarába. Megtudhatjuk elmeséléséből, hogy hogyan ismerkedik meg Akhileusszal, milyennek látja őt, miként nőnek fel és, hogy hogyan keverednek abba a végzetes háborúba. 

DE a könyv mindenekelőtt egy különleges és tiszta szerelem történetét mutatja be. Akhilleusz és Patroklosz csodálatos szerelmét, mely oly finoman bontakozik ki, akár egy rózsa bimbó. Ők ketten nagyon a szívemhez nőttek a könyv olvasása folyamán, és mikor a vége felé először Patroklosz, majd Akhilleusz is meghal egyszerűen megszakadt a szívem értük. 

Összességében: 

Dinamikus, szerethető(sőt) és csodálatos! Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, lenyűgözően szép kívül- és belül egyaránt.  És számomra, akkor is Akhilleusz az ARISZTOSZ AKHAIÓN és úgy gondolom Patroklosz is  megérdemli ezt a megnevezést.

Idézetek:

"Ne hagyd olyan könnyen elveszni azt, amit ma megszereztél!"

"Oroszlánok és emberek között nincs helye alkunak.Megöllek és nyersen felfallak."

"A sötétben két árny nyúl egymás felé a reménytelen, sűrű alkonyaton át. Kezük összetalálkozik, és egyszeriben mindent eláraszt a fény, mintha száz aranyurna ömlene ki egyenesen a napból."

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Puszi