Sally Rooney: Baráti beszélgetések

"Számomra úgy tetszett, mintha valójában azt írta volna: van valami gyönyörű abban, ahogyan gondolkodsz és érzel, vagy bizonyos értelemben gyönyörű az, ahogyan a világot megtapasztalod."

Már nagyon vártam a megjelenését, mert a Normális emberek című regénye nagyon megvett.

Tartalom:

Frances hidegfejű, szenzitív fiatal nő, Dublinban tanul, írói pályáját építgeti. Legjobb barátnője a szépséges Bobbi, aki öntelt és hiú ember. Egyik este megismerkednek egy ismert fotóssal és egyre közelebb kerülnek hozzá. Frances be kell vallja magának, mennyire imponál neki az idősebb nő ízléses otthona és jóképű férje, Nick. Frances és a férfi flörtölni kezdenek, de kalandjuk, ami kezdetben szórakoztató csacskaságnak tűnik, később fájdalmas érzésekhez vezet... 

Véleményem: 

Nagyon tetszik, hogy a komolyabb témákat finoman beledolgozza a történetbe, ilyen az alkoholizmus, homo- és biszexualitás és a pszichés zavarok.

A történetet Frances nézőpontjából ismerjük meg, tehát az ő szemszögéből látjuk őt, Bobbit, illetve Melissa és Nick "szerelmi" kötelékét. Francesszel könnyű azonosulni, hiszen mindenki ismeri a bizonytalanság és az önbizalomhiány érzését. Frances kisebbségi komplexussal is küzd, amit a szerény anyagi helyzete és a kevésbé festői  külseje miatt érez, és pont ezért imponál neki Nick közeledése, hiszen a férfi gazdag és jóképű. Négyük kapcsolata különböző utakon jár, de a cselekmény középpontjában a Frances- Nick viszony áll. Frances gyakran felszólal a tőke és a társadalmi egyenlőség kérdéseiben is, hiszen igazi kommunistának vallja magát. Azonban irigyli a Melissát körülvevő gazdagságot. Melissa és Nick számára fontos a házasságuk és az életközösség, amelybe tartoznak,viszont mindketten máshol keresik a boldogságot(testi és lelki vonatkozásban is). Azonban úgy gondolom, hogy talán Melissa az aki kilóg négyük közül, hiszen neki van önálló egzisztenciája és ő a legsikeresebb közöttük. 

A regényben átértékelődik a barátság és ezt egy új közegbe állítja a szerző. És ezt ez a négy ember teszi, olyan igazivá.

Összességében:

Úgy érzem a regény a régi világ felett álló tehetetlenség műve , amit sikeresen összefognak a kis finom mozzanatok, ami miatt olyan rendkívül olvasmányos. Csak úgy pörögnek az oldalak! Nagyon tetszett ez a könyve is az írónőnek. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Idézetek/ részletek:

"Megtanultam nem kimutatni a félelmet, az csak olaj volt a tűzre. Hideg voltam, minta hal."

"Attól, hogy szép az arcom, még nem feltétlen vagyok narcisztikus."

"Az igazi írók- és festők- az ocsmány műveiket is kénytelenek életük végéig nézni."

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Puszi!