Edith Eva Eger: A döntés

 Nem választhatunk fájdalom nélküli életet. De dönthetünk úgy, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest.

Az utóbbi időben több második világháborúval kapcsolatos könyvet olvastam, és minden  ilyen könyvnél  rá kellett jönnöm arra,  hogy az embernél talán nincs kegyetlenebb a világon. De ez a könyv most más, mint az eddigiek...

Tartalom:
Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt - jutalmul egy vekni kenyeret kapott. 
Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít. 
A döntés egyszerre memoár és útmutató, melynek célja, hogy mindannyiunknak segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Dr. Eger műve reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Akár rossz házasság, mérgező család vagy gyűlölt munkahely börtönében sínylődnek, akár önmagukat korlátozó hiedelmek szögesdrótja tartja őket fogva a saját elméjükben, ez a könyv arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk. 

Véleményem:
Számos holokauszttal kapcsolatos könyvet olvastam már, és mindig felmerült bennem az a kérdés, hogy hogyan lehet ezt túlélni. Nos, ebből a könyvből azt hiszem választ kapok a kérdésemre. Dr. Edith Eva Eger könyvében élénk tárja azt a rengeteg szörnyűséget, amit átélt  és azt, hogy hogyan vészelte át ezeket a napokat a tudata segítségével (“Ha ma életben maradok, holnapra szabad leszek...”). Azonban az, hogy a koncentrációstáborból kiszabadult  még nem jelentette azt, hogy teljesen szabad lett. Vele maradt a túlélők bűntudata és a traumák amiket átélt. Ezeket fel kellett dolgoznia ahhoz, hogy  később tapasztalataiból merítve létrehozta a “döntésterápiát”, amely segít a klienseinek elfogadni a múltat, megbocsátani másoknak és legfőképp önmaguknak ahhoz, hogy megélhessék a jelent. A könyv legfőbb üzenete az, hogy  börtönünket legtöbbször saját elménk teremti, és mindenki előtt ott áll a választási lehetőség minden helyzetben, valamint a múltat elfojtani nem lehet, ezért inkább fogadjuk el és bocsássunk meg. Ez a kulcs a továbblépéshez.

Összességében:
Ez nem csupán egy memoár, hanem egy önsegítő írás is, ezért olyan egyedülálló mű. Véleményem szerint megindító, ugyanakkor gondolatébresztő is, hiszen bármilyen élethelyzetben segítő kezet nyújt az olvasójának.

Idézetek/részletek:
Mi dönthetjük el, hogy mire tanítsanak minket a borzalmak. Taníthatnak arra, hogy megkeseredjünk fájdalmunkban és félelmünkben. Hogy ellenségesekké váljunk. Lebénuljunk. Vagy arra, hogy megőrizzük a gyermeki részünket, azt a részünket, amelyik ártatlan.

Egy pitypang fejére hasonlítunk, amely felmagzott, és elfújja a szél, csupán néhány fehér csimbókot hagyva meg.

Az élők így viselkednek. Szent pulzusukkal csiholnak tüzet, így szállunk szembe a félelemmel. Ne döntsd romba a szellemed. Emeld fel, mint egy fáklyát.

Drágám, dönthetsz úgy, hogy szabad leszel.

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Puszi, B!