Ez volt az első lecke, amelyet megtanultam. A dolgok sima, ismerős felszíne alatt van egy másik, amely csak arra vár, hogy kettészakítsa a világot.
Tartalom:
A leghatalmasabb titán, a Napisten, Héliosz házában egy kislány születik. Kirké furcsa gyermek - nem rendelkezik hatalommal, mint az apja, sem azzal a rosszindulatú vonzerővel, mint az anyja. Ám amikor társaságért a halandók világa felé fordul, felfedezi, hogy mégiscsak van egy különleges tehetsége: a varázslás képessége, amelynek révén szörnyekké tudja változtatni a riválisait, ráadásul még az istenekre is veszélyt jelenthet.
Fenyegetettségében Zeusz száműzi őt egy lakatlan szigetre, ahol az istennő tökéletesíti titkos tudományát, vadállatokat szelídít, és a híres mitológiai alakok közül többel is találkozik: a vérszomjas Minótaurosszal, az ügyes kezű Daidalosszal, a gyilkos Médeiával és persze a fortélyos Odüsszeusszal is.
Ám egy nőnek veszélyes egyedül élni, Kirké pedig akaratlanul is magára vonja mind az emberek, mind az istenek haragját, és végül az egyik legrettegettebb olümposzi istennel találja szemközt magát. Hogy megvédje, amit a leginkább szeret, minden erejét össze kell szednie, és egyszer s mindenkorra választania kell az istenek és a halandók világa között.
Véleményem:
Kirké történetét- csakúgy, mint Patroklosz történetét- varázslatosan meséli el az írónő. Az egész történetet Kirké szavain keresztül ismerjük meg, ami miatt könyebb átélni, illetve átérezni azt a rengeteg érzelmet és feszültséget, amivel a történetben találkozunk. Tetszik, hogy az írónő nagyon alapos, ügyel a legkisebb részletekre is, amellyel eléri azt, hogy az olvasó belecsöppenjen az egyik csatába vagy épp a hősök diadalába vagy bukásába, azonban ezek mégis háttérbe szorulnak ,ezzel kiemelve Kirké ember közelibb oldalát. Nagyon tetszik, hogy az írónő egy olyan dimenzióba kalauzolja az olvasót, melyben a halandók számára egy évszázad, a isteneknek egy hosszabb lakoma időtartama. Az írónő ezt a különbséget is kihasználva kiemeli az istenek és a halandók közötti különbséget, valamint hangsúlyozza a köztük lévő hasonlóságot. Ami még nagyon tetszik, hogy az istennő évezredes útján betekintést nyerünk az istenek, félistenek valamint mitikus lények kalandjaiba és az istennő érzelmeibe. Hiszen az évezredeket átölelő élete során megtapasztalja a lelki és testi fájdalmat, a megaláztatást, a megkülönböztetést, a gyászt és legfőképp a magányt. De mindezek ellenére Kirké küzd a boldogságáért, ami véleményem szerint példaértékű, hiszen azt sugallja az olvasó felé, hogy áldozatot kell hozni az álmainkért és szembe nézni a sorssal, melyet reánk róttak. Úgy gondolom, hogy Kirké története egyenlő az emberi lét értelmének megértésének, elfogadásának történetével.
Összességében:
Csakúgy, mint az Akhilleusz dalát, ezt is imádtam! Imádtam Kirké jellemfejlődését és érzelmeit olvasni, mert ezek tették igazán emberivé. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a görög mitológiát és az igényes jellemfejlődéssel fűszerezett irodalmat.
Kedvenc idézeteim:
Így hangzott a gondolat: az egész életem homály és mélység, de én nem vagyok része ennek a sötét víznek. Egy teremtmény vagyok, amely benne él.
De egy ilyen magányos életben csak ritkán vannak olyan pillanatok, amikor egy másik lélek a miénkhez simul, mint a csillagok, amelyek évente egyszer súrolják a földet.
Olyan egyszerű volt! Ha akarod, én megteszem. Ha ettől boldog vagy, veled tartok. Talán ez az a pillanat, amikor megolvad a szív. De egy megolvadt szív nem volt elég, és sokat tapasztaltam már ahhoz, hogy ezt tudjam. Megcsókoltam és ott hagytam.
Az istenségem úgy ragyog bennem, mint a nap utolsó sugarai, mielőtt lebuknának a tengerbe. Régen azt hittem, az istenség a halál ellentéte, de most már tudom, hogy az istenek halottabbak bárminél, mert változatlanok, és minden kifolyik a kezükből.
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Puszi, B!
Megjegyzések