Emma Donoghue - Hívnak a csillagok

 Milyen különös munka az ápolóé! Idegenek vagyunk a páciensek számára, de a szükség úgy hozza, hogy egy ideig a legbensőségesebb viszonyba kerülünk velük. Aztán valószínűleg soha többé nem találkozunk.


Sziasztok!


Egy igazán felkavaró és aktuális könyvről fogok írni, melynek fontos üzenetei a napjainkba is átültethetőek. 


Tartalom:
1918, ​Dublinban tombol a spanyolnátha, Írországot feldúlta a háború és a járvány. A kórház szülészetén Julia Power nővérnek nincs elég embere, miközben a várandós anyákat, akik elkapták a szörnyű vírust, közös karanténba zárják. A nővér körül felbukkan két kívülálló, dr. Kathleen Lynn, aki állítólag lázadó és keresi a rendőrség, és egy fiatal önkéntes segítő, Bridie Sweeney. 
A három nő három nap leforgása alatt megváltoztatja egymás életét. A szűkös, sötét szülészeti osztály lakóit a járvány megtizedeli, de a rettegéssel teli világban újszülötteknek adnak életet. Az anyák és a személyzet kifogyhatatlan gyengédséggel, emberségesen teszik a dolgukat, helyt állnak a lehetetlennel határos helyzetben. 
Mindig van remény, és nincs olyan szörnyűség, amiből ne lenne kiút – üzeni nyomban klasszikussá vált új regényével Emma Donoghue.

Véleményem:
Lendületes, sokatmondó és felkavaró. Leginkább ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a művet. Irgalmatlanul erős történet, mely sűrű, sötét, de magában hordoz egy kis fényt, a reményt. Tanulságos, hiszen rávilágít arra, hogy fontos lenne az, hogy figyelmesebbek, empatikusabbak és felelősségteljesebbek legyünk. Hiszen szeretettel és kellő odafigyeléssel bármi megoldható! A mű által betekintést  nyerünk a spanyolnátha sújtotta dublini kórház helyzetébe, az orvosok és ápolónők emberfeletti munkájába és a lázas szülészeti osztály kismamáinak vajúdásába, fájdalmába és gyászába. A kórházi események mellett olvashatunk a háborút megjárt férfiak tragikus sorsáról, a nők erősen kiszolgáltatott helyzetéről és az apácarendek által vezetett árva házak működéséről. Mindez rendkívül aprólékosan, sokkolóan és kifejezetten intim hangvétellel lett megírva, mely által igazán felejthetetlenné válik e történet.

Idézetek a könyvből:
Úgy szorítottam az órát, mintha a ketyegését számolnám. A holtakat számontartó hieroglifák csillagfolyamként sodródtak el mellettem.  

Kezdek eleget tudni ahhoz, hogy megértsem, nem tudok semmit.

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Puszi, B!



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Péntek Tünde - Csak még egy perc

Sylvia Day - Túl közel ( Fekete liliom - sorozat 1.)

L. J. Shen - a szélhámos (bostoni bikák 4.)