F. Scott Fitzgerald - A nagy Gatsby

 De mi kitartóan evezünk tovább az árral szemben, amely kíméletlenül visszasodor bennünket a múltba.

Egy igazán híres és méltán kedvelt műről fogok írni, ami igazán időtálló és keserédesen gyönyörű.

Tartalom:

Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó „dzsesszkorszakot”, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, „az amerikai álom” olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy „méltó” legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is „csupa pénz”.

Véleményem:

Fantasztikus utazás a 20- as évek Amerikájába, ahol betekintést nyerünk a felső tízezer életvitelébe, értékrendjébe, kétes bizniszeibe és mindent átszövő viszonyaikba.  A szereplők nem tökéletesítettek, mindegyik rendelkezik valamilyen gyarló tulajdonsággal, amelytől esendővé és emberivé válnak. A sok színpompás party, az érdekbarátok és a parodikus beszélgetések csak bizonyos dolgok elfedésére szolgálnak. Ezeket az elfojtott érzéseket, indulatokat némiképp Gatsby optimizmusa, reményei ellensúlyozzák. Azonban a múlt beforratlan sebei és a jelen megoldatlan gondjainak felhalmozódása tragikus véget vet a történetnek. Talán ez volt Gatsby élettörténetébe kódolva, a magány, a viszonzatlan szerelem és egy tragikus halál. Szerettem olvasni ezt a történetet, hiszen ahogy egyre beljebb haladtam egyre izgalmasabb, a maga módján gyönyörűbb és keserédesebb lett, amitől igazán egyedi. 

Fitzgerald megalkotott egy időtlen regényt, időtlen karaktertípusokkal és problémákkal. 

Idézetek a könyvből:

És hajtottunk tovább a halál felé a hűvösödő alkonyatban.

Ha ez csakugyan így van, akkor bizonyára úgy érezhette, kicsúszott a keze közül a régi jó, meleg világ, hogy nagy árat fizetett, amiért túlságosan is sokáig mindig csak azt az egy álmot kergette.

Gatsby hitt abban a zöld fényben, a mámorító jövőben, mely mindegyre elérhetetlen marad. Ma kisiklott a kezünk közül, de sebaj - holnap majd gyorsabban futunk, majd jobban kinyújtjuk a kezünket... Míg egy szép napon...

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Puszi, B!