F. Scott Fitzgerald - A nagy Gatsby
De mi kitartóan evezünk tovább az árral szemben, amely kíméletlenül visszasodor bennünket a múltba.
Véleményem:
Fantasztikus utazás a 20- as évek Amerikájába, ahol betekintést nyerünk a felső tízezer életvitelébe, értékrendjébe, kétes bizniszeibe és mindent átszövő viszonyaikba. A szereplők nem tökéletesítettek, mindegyik rendelkezik valamilyen gyarló tulajdonsággal, amelytől esendővé és emberivé válnak. A sok színpompás party, az érdekbarátok és a parodikus beszélgetések csak bizonyos dolgok elfedésére szolgálnak. Ezeket az elfojtott érzéseket, indulatokat némiképp Gatsby optimizmusa, reményei ellensúlyozzák. Azonban a múlt beforratlan sebei és a jelen megoldatlan gondjainak felhalmozódása tragikus véget vet a történetnek. Talán ez volt Gatsby élettörténetébe kódolva, a magány, a viszonzatlan szerelem és egy tragikus halál. Szerettem olvasni ezt a történetet, hiszen ahogy egyre beljebb haladtam egyre izgalmasabb, a maga módján gyönyörűbb és keserédesebb lett, amitől igazán egyedi.
Fitzgerald megalkotott egy időtlen regényt, időtlen karaktertípusokkal és problémákkal.
Idézetek a könyvből:
És hajtottunk tovább a halál felé a hűvösödő alkonyatban.
Ha ez csakugyan így van, akkor bizonyára úgy érezhette, kicsúszott a keze közül a régi jó, meleg világ, hogy nagy árat fizetett, amiért túlságosan is sokáig mindig csak azt az egy álmot kergette.
Gatsby hitt abban a zöld fényben, a mámorító jövőben, mely mindegyre elérhetetlen marad. Ma kisiklott a kezünk közül, de sebaj - holnap majd gyorsabban futunk, majd jobban kinyújtjuk a kezünket... Míg egy szép napon...
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Puszi, B!
Megjegyzések