F. Várkonyi Zsuzsa - Férfiidők lányregénye

 Megtagadni valakitől, hogy törődhessen, legalább olyan kegyetlenség, mint megtagadni valakitől a törődést.

Sziasztok!

A napokban újraolvastam F. Várkonyi Zsuzsa - Férfiidők lányregénye című könyvét, amely pont ugyanolyan mélyen hatott rám, mint a tavalyi olvasásom során.

Tartalom:

A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták, és olvassák is boldog borzongással. Hátha a szépre is lesz kíváncsi szem és fül. Ezt a történetet nekik, az élesfülűeknek ajánlom. Csak meg kell hallani a gyógyító szavakat. 1948. Mindenkinek mást jelent. Én például a születésemmel voltam elfoglalva. Ennek a történetnek a hősei a túléléssel küszködtek. Talán szebben, mint sok kortársuk. Mert korábbi életükből volt elegendő szeretetforrásuk, ami nemcsak 44 traumáját segített begyógyítani, hanem 1950-et is átvészelni. Szabad-e ebben a férfivilágban leírni, hogy a gyógyítás mindig a szeretetről szól? Nekem hivatásom is ez lett. Ugyanerről írok pszichológiai könyveimben is. Csak ez most egészen más. Személyes.

Véleményem:

A történet két reményvesztett és megtört lélek egymásra találásáról, illetve a közös gyászfeldolgozásukról szól a második világháború végétől a 60-as évekig. Klára, az útkeresésben lévő kamaszlány és Aladár, a gyászban vegetáló orvos megmentik egymás életét azzal, hogy hitet, reményt, szeretetet és ami a legfontosabb életcélt adnak egymásnak. Süni és Aldó között kialakul egy különleges apa-lánya kapcsolat, ami által családdá és egymás támaszaivá válnak. Csodálatos fejlődésen mennek keresztül, új értelmet nyer az életük azzal, hogy beengedik az életükbe a szeretetet és az élni akarást egymásért, a családért, az elmenőkért. Akiket szívükbe és emlékeikbe zártak az idők végezetéig. A regény azonban nemcsak a fájdalomról és veszteségről szól, hiszen helyet kap még mellette az emberi természet csodálatossága is. A szeretet és a hovatartozás fontossága, kulcsszerepe az emberek életében. 

Mélyreható mű, melynek hősei túlélték a borzalmakat és mégis tudnak szeretni és hinni. 

F. Várkonyi Zsuzsa megalkotta ezt a fájdalmas, de szép történetet, mely tanulságos, emberi és felejthetetlen.

Idézetek a könyvből:

- Nézd csak, Aldó! 4 HCl + O2 -> 2 H2O + 2 Cl. Látod?

- Látom. Stimmel, nem?

- Először családban voltak - magyarázta mesélő hangon -, hidrogének meg klórok, ezek négyen voltak. Aztán jött az oxigén, elvitte a családokból a hidrogéneket, víz lett belőlük, elfolyt velük. Csak a klórok maradtak meg, ők meg most párban bújnak össze.

(...)

- Mi vagyunk a klórok?

- Ühm. És meg is találtuk egymást.

- Tudsz szeretni, amikor haragszol?

- Muszáj. Másképp nem lehet élni.

Az első igazi nagy rosszulléte után odahúzott magához, és ezt súgta: “ Engedj el, kérlek szépen!” Pár nap sírás után bólintottam.

Úgy gondoltam, elengedem, és rögtön utánamegyek majd én is. Még egyszer nem akarok lemaradni a vonatról.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Puszi, B!