Tapodi Brigitta - A hajtű

 Az élet azonos módon működik. Egyszer rombol, másszor épít.

Egy igazán izgalmas és érzelemdús könyvről fogok írni Nektek, melyet recenziós példányként kaptam és nagyon hálás vagyok érte! Ezúton is köszönöm Tapodi Brigitta írónőnek ezt a csodát! 

Tartalom:

„Mire ​képes egy nő, hogy gyermeke legyen? Hol van az a határ, amit kiegyensúlyozott lelkiállapotában nem lépne át? Az élet örök körforgását szimbolizáló hajtű hosszú évtizedek óta a Stark nemzedék asszonyainak kontyát díszíti. A hajtű és az asszonyok útját áldás és megpróbáltatások sora kíséri.”

1944: A németek megszállják Magyarországot. Stark Nóra szülésznő, német katonákat köteles elszállásolni balatoni házukban. A férje Richárd, és gyermekkori barátja, Levente a fronton harcolnak. Az asszony ápolónőként dolgozik a kastélyból lett német hadikórházban. A náluk lakó német őrnagy és a háborús helyzet váratlan eseményeket indít útjára. A maga módján mindenki a túléléséért küzd a háború forgatagában. 

2005: Stark Emma, a fiatal festőművész, festményeinek kiállítási megnyitójára utazik haza Keszthelyre. A kiállításon a nagymamája idős, restaurátor barátjával, a nyári borünnepen pedig régi szerelmével, Erikkel találkozik. A férfi megvásárolta a hajdanvolt balatonszentgyörgyi kastélyt, és most majorrá alakítja át. Emma és Erik találkozása elfeledettnek hitt érzelmeket hoz felszínre, és közben a múlt és a jelen sorsszálai összefonódnak egymással…

Véleményem:

Gyönyörűen megírt történet a jelen és a múlt összefonódásáról, melyeknek közös helyszíne a csodálatos Balaton, ahol szerelmek születtek és vesztek el. Megrendítően mély és érzelmes történet, melyben a háború nehézségei és következményei is jelen vannak. Az egész művet körüllengi a titokzatosság, a remény, a hit és végső soron helyet kap még a magány és az emberi esendőség érzete is. Nagyon tetszett Nóra és Christoph története, megható volt olvasni e két fáradt és magányos lélek egymásra találását, majd elválását. De  mindezek mellett helyet kapnak az igényesen megírt tájleírások, a történelmi vonatkoztatások és a művészeti fantázia szárnyalása, melyek csak gazdagabbá, értékesebbé teszik a művet. 

Nagyon, de nagyon szerettem olvasni a könyvet, már a borítója is adott egy hangulatot hozzá. Örülök, hogy ezzel a könyvvel indíthattam az évet!

Idézetek a könyvből:

A szeretet és gyűlölet közötti mezsgye olykor nagyon keskeny. Csupán egy hajszálvékony vonal választja el őket. Mégis törekednünk kell arra, hogy a vonal ne halványuljon el vagy ne távolítson el egymástól.

- Amit soha nem kapunk meg, azután örökké vágyakozunk.

- Nem, Emi. Átalakítjuk. Addig formáljuk, faragjuk, színezzük, radírozzuk, amíg megszületik az új érzés, a másik vágy, amiben örömünket leljük. S végül megkapjuk. Ha nem is úgy, nem is olyan formában, ahogy elképzeltük.

Az elmenők egy gyönyörű álomban élnek tovább, az élők azok, akik békétlenül hátra maradnak.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Puszi, B!