Éld a saját életed, abból csak egy van, és hamar véget ér.
Sziasztok!
Első Fábián Janka olvasmányomról fogok írni, amely teljesen levett a lábamról. Ugyanis egyszerre tragikus, izgalmas és mélyenszántó.
Tartalom:
A tizenéves Julcsi osztályidegen szülők kisebbik gyermekeként az ötvenes évek Budapestjén nő fel. A zord, ellenséges világban szinte az egyetlen örömet a könyvek és az olvasás jelentik számára. Az ötvenhatos forradalom véres és zavaros napjaiban Julcsi menekülni kényszerül, és némi vargabetű után végül egy amerikai kisvárosban, távoli rokonainál köt ki.
Az idegen országban nehezen találja meg a helyét, és a múlt árnyai is megnehezítik, hogy végre boldog lehessen. A rövid, ám annál mozgalmasabb Kennedy-korszakban a kamasz lány aztán lassan felnő, és megbarátkozik új hazájával. Julcsi-Julie-nak már otthon, Magyarországon is nagy vágya volt, hogy egyszer könyvesboltja lehessen. Vajon az álmok hazájában, Amerikában ez az álom is valóra válik?
Véleményem:
Remek történelmi családregény, amelyben a karakterek hamar a szívemhez nőttek és végig izgultam a hogylétük miatt. Könnyen megszerethető mű, hiszen hétköznapi emberek harcáról, gyászáról és talpra állásáról szól. Mindez rendkívül részletesen és érzékletesen megírva, ami miatt egyszerűen letehetetlen.
A mű olvasása közben belecsöppenünk az 50’ - es évek Magyarországába, a kommunista diktatúra korába, amely elég sötét korszak volt a történelmünkben. Mindezt az teszi érdekessé, hogy egy kislány szemén keresztül láthatjuk ezt a korszakot, a forradalmat és a borzalmakat, amik miatt idejekorán árva lett és menekülnie kellett a hazájából. Ettől igazán mélyenszántó, tragikus, de egyben izgalmas is a cselekmény. Hiszen részesei lehetünk annak, ahogyan Julcsi menekült, majd annak, ahogyan új életet kezdett, új névvel, családdal és barátokkal, valamint lesz egy “könyvesboltja”, amiről már Magyarországon is álmodozott. Viszont nem feledkezett meg szerettei emlékéről sem, amely a szívében él tovább.
Megindítóan szomorú történet ez egy család széthullásáról az 56’ - os forradalom és szabadságharc idején, mely egyszerre szívszorító, tragikus és emberi.
Idézetek a könyvből:
Akár egy növendék fa, amelyet gyökerestül kiszakítottak a földjéből, és hiába ültették át máshová, ott sehogyan sem tud megkapaszkodni.
Nem lehet, hogy ennyi kegyetlenség létezzen a világban. Különösen nem néhány évvel az emberiség egyik legvéresebb háborúja után. Hát nem volt még elég a vérontásból, a szenvedésből? Miért kell újra és újra elpusztítandó ellenségeket keresni?
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Puszi, B!
Megjegyzések