Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek

 A világ csak azoknak bocsát meg ideig - óráig, akik szívükben szerények és alázatosak...

Sziasztok!

Márai Sándor sokak által ismert és kedvelt író volt, műveit sokan szeretik. Én is a többséghez tartozom, hiszen nagyon szeretem az írásait, mert mindig találok bennük valami tanulságot, illetve elgondolkodtató igazságot. Ez a mű sem más, minden szavát ittam és szerettem!

Tartalom:

Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény – az író stílusművészetének remeke – vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította a feleségét, örökre tönkretette az életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti. 

Véleményem:

 Csak úgy, mint a legtöbb Márai könyv ez is tele van érdekes és szép gondolatokkal.  Gyönyörűen megírt történet, melyben Márai hűen ábrázolta az emberi lélek legnagyobb mélységeit, és a történetben felmerülő erkölcsi kérdések igazán elgondolkodtatóak. A történet  felettébb bonyolult és összetett, amit megfűszerez a történetet körülölelő feszültséggel teli hangulat. Nagyon érdekes volt Henrik soha véget nem érő monológját olvasni, amiben csak azt sajnálom, hogy nem kaphattunk többet Krisztinából. Henrik egész éjszakás monológja hűen érzékelteti a sok évnyi felgyülemlett feszültséget Konrád irányába, hiszen már nem kíváncsi egykori barátja véleményére. A történet betekintést nyújt  egy szerelmi háromszög által megsebesített ember magányosságába, illetve a baráti és szerelmi árulás sújtotta emberi lélekbe. 

Idézetek a könyvből:

A magány is éppen eléggé különös... néha olyan, mint egy őserdő , tele veszéllyel és meglepetéssel.

Mit lehet emberektől szavakkal kérdezni? S mit ér a válasz, melyet az emberek nem életük valóságával, hanem szavakkal adnak?… Keveset ér - mondja határozottan.- Nagyon ritka az az ember, akinél a szavak teljesen fedik az élet valóságát.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Puszi, B!